Újabb anime keresgélő körútra indultam, és nem hiába.

Kimi to Boku. ♥

Régebben csak mangaként ismertem, illetve úgy se, mivel, amikor pár évvel ezelőtt rátaláltam, csak a manga borítóját nézegethettem, azt is a mondóban, mivel neten jóformán semmi nem volt fent róla, azóta el is felejtettem, egészen mostanáig. Az új 2011-es őszi bemutatókban találtam rá újra, és mit ad isten, anime készült belőle, amiből már 2 résznek van is magyar felirata fent neten -amit mellékesen már meg is néztem azonnal-. Azt kell, hogy mondjam, hogy irtó aranyos anime. Imádom. A karakterekkel egyszerűen nem lehet betelni, olyan édesek. Az alaptörténet jóformán csak annyi -eddig-, hogy van 5 fiú, akik kicsi koruk óta jó barátok, és most középiskolába is együtt vannak. ( Az első kettő részben, csak négy fiút ismerhetünk meg, majd a harmadik résztől kezdve jön az ötödik. ) A srácok kiskori emlékeiket idézik fel olykor-olykor, megismerhetjük a személyiségüket,  régi történeteiket, valamint jönnek sorra az újabb szereplők is. Számomra az ikrek, Yuki és Yuta visz mindent. Imádom a bamba, és érdektelen természetüket, Shun-ról konkrétan ha az első rész, első 10 másodpercében nem szólal meg, azt hiszem róla, hogy lány a hosszú hajával, és az aranyos arcával. (Az már lényegtelen, hogy utána láttam meg a fiú egyenruhát rajta..) Kaname pedig az a tipikus diáktanács elnök típus (aki tényleg az!). Szemüveges, fekete hajú, okos, aki mindig bölcs dolgokat mondd, és próbál segíteni. Valamint muszáj megjegyeznem, hogy ez is olyan anime, ahol az összes szereplő nevét megtudtam azonnal jegyezni..

A rajzolása hasonlít nekem a Natsume Yuujinchou animére, amit szintén nagyon szeretek.

Mindent összevetve, egy újabb olyan gyöngyszem számomra, aminek érdemes kivárni a végét.

Nagyjából egy héttel ezelőtt belekezdtem egy animébe, amit azt hiszem 2-3 nap alatt(hétvégén) be is fejeztem sikeresen, mivel fent volt az összes rész. Nem kellett rá várni. Nem a grafika ragadott meg, vagy a maguk a szereplők kinézete, ami általában nálam döntő tényező, hanem az, amit ismertetőben olvastam. Abban se lőtték le a poént, de kíváncsiságból nekikezdtem. Nem bántam meg. 

Azt kell mondjam, hogy ez az a tipikus yaoi anime, amit szülők felügyeletébe nem érdemes megnézni, -pláne ha fiú vagy-. illetve nézheted, de akkor kérdéses, hogy melyikőtök fog jobban zavarba jönni. 

A Maiden Rose című animének kezdetben, -pár évvel ezelőtt- csak egy Trailer-ét láttam, de elég volt ahhoz, hogy beleszeressek. A karakterek valami gyönyörűek, főleg Taki Reizen. A fekete hajával, és a tengerkék szemeivel, a fehér bőrével szinte transzba ejtett, és így jó pár percig néztem szájtátva, meg könnyes szemekkel, és szidtam magamat, hogy miért bukkantam rá ilyen hamar, hiszen még csak a közeljövőbe se volt az a nap, amikor végre kiadják. Persze én vérmes yaoi fan módjára megpróbáltam addig lekötni magamat valami mással. Mondanom se kell, idegtépő volt. Párhónap múltán, -vagy volt az tán 1 éve is - csak rákerestem újból, és most a reményeim nem foszlottak széjjel. Fent volt, csak volt egy apró bibi. Japán felirattal. Nos mondanom se kell, nem tétováztam sokáig, azonnal elkezdtem nézni, még ha csak pár szót, és mondatot értettem belőle. Nem sokkal később szerencsém volt magyar felirattal is megnézni. Az első ovánál így kollekt ledermedtem. Az anime szexjelenetekkel kecsegtet, és nem ám a finomabbik verzióból, sajnos mind ez erőszakkal párosul. A történet mesélésébe saját szavaimmal nem is mernék belekezdeni, hiszen annyira összeszedettnek, és szépnek találom a történetet, hogy félő valamit kihagyok. Így egy Animeaddicts-on lévő történetleírást másolok be, ami részletesen beszámol az alaptörténetről. 

A történelem tanulása lássuk be, mindannyiunk számára okoz egy kis nehézséget. Főleg diákok számára, ami ugye kötelező érettségi tantárgy is egyben. Viszont mi volna akkor, ha mind ezt anime formájában próbálnánk meg feldolgozni. Igen, ugyanis a japánok 2009 óta mindent elkövettek, hogy ezt az elképzelést meg is valósítsák. 

A történet egyszerűen indul, aztán kezd bonyolódni.

Hayase egy hétvégi kajakozás közben a vízbe borul. Miután kivonszolják a partra, senki sem tudja mit kell tenni,  egy srác rohan oda, mégpedig Noboru, az új ifjú fotózseni, aki következő héten kezdené az iskolát. A fiút mesterséges lélegeztetéssel újra éleszti. A következő napokban Hayase nem tudja mit tegyen, kissé össze van zavarodva. Meg szeretné köszönni, de nem tudja, hogy kezdjen hozzá. Barátai is gúnyolódnak vele, a parton történtek miatt, bár látszólag, ügyet sem vet rá. Egy este hazafelé menet meglát egy szőke hajú srácot, akiről nem sokkal később kiderül, hogy Noboru ikertestvére, Ryu, aki belsőleg viszont  teljesen ellentéte öccsének. Iszik, cigizik, és nagyszájú. Ennek ellenére Hayase összehaverkodik Ryu-val, de Noboru a lelkére köti, hogy vigyázzon testvérével.

A film vége meglepetésekkel kecsegtet, én érdemesnek tartom megnézni, viszont csóknál, ölelésnél többet nem látni benne. 

Meg kell ejteni valahol az első bejegyzést. Most egy japán doramával kezdeném. 

A film az első részéhez a Boys Love-hoz hasonlóan, szintén igen kecsegtető eredményekkel tért vissza 2007-ben. 

Első ránézésre a főszereplőből ítélve, mindenki az gondolná, hogy ez a film folytatása lenne, hiszen a főszerepet továbbra is Kotani Yoshikazu foglalja el, aztán a kezdésnél is lehetne arra okunk, hogy hasonló következtetéseket vonjunk le. 

A történetben Aoi Kairu (Kotani Yoshikazu) egy tekintélyes bentlakásos fiúiskolában tanít, ami csak gazdagok gyerekeinek van fenntartva. Egy nap főhősünk lefekszik egy prostituált fiúval. Az együttlét után Aoi elmondja, hogy pont ezelőtti nap szakított a kedvesével, (hogy férfi, vagy nő nem derül ki) és csak egy kisebb vigasztalásért tette azt, amit. A fiú azonban úgy gondolja nem hagyja elszontyolodni a férfit, ezért elkéri a telefonszámát, és megígéri, hogy értelmet ad az életének. Nem sokkal később az iskolába bekerül egy új diák Sora, (Kanno Atsumi) aki történetesen az a srác, akivel a tanár megismerkedett. Kairu úgy dönt, elfelejti a múltat, és ezért arra törekszik, hogy ne legyen semmi komolyabb köztük, a tanár-diák kapcsolaton kívül, de Sora ebbe nem nyugszik bele..

Maga a film elragadó. Továbbra is becsempészték azokat a felbukkanó idézeteket, amik a helyzet súlyosságát hangoztatják, ez mély érzelmi hangulatot eredményez, és egyedinek hat. 

Elsőre azt írtam volna, hogy zavarba ejtő jelenetekkel most igazán nem kecsegtetett, de ahogy jobban végigpörgetem a képkockákat, hazugság lenne ezt mondani. Noha szexuális jellegű, komolyabb testi együttlét nincs benne, meztelen férfitestek viszont dögivel. Persze csak hátulról, és nem kizárólag csak felsőtestek.. 

A szereplőkkel nincs bajom. Helyesek, és a rájuk kiszabott karaktereket jól, és hitelesen alakítják.